Múlt

Valamikor régesrégen,született egy làny,nem volt rajta semmi feltünő sem különleges.Egy olyan korban nőtt fel egy kis faluban amikor még a kommunizmus tombolt.Gyermekként azt képzelte,hogy egy óriàs igazgatja a vilàgot,és persze ő egy elvaràzsolt kis hercegnő aki ha este lehunyja a szemét aranyhaja lesz.Senki nem beszélt neki Istenről.
Sok időt töltött a dédanyjànàl és ott vette először észre az éjjeliszekrényén a fekete feszületet,nem tudta mi az és mit jelképez hiszen sosem beszéltek róla ezért megkérdezte mi az.Dédi szomorúan nézett rà és ezt mondta:
-Jaj kislànyom persze hiszen te pogàny vagy,a szüleid nem kereszteltek meg.
A làny 8-9-éves lehetett ekkor nem tudta mit jelent az,hogy pogàny de nagyon rosszul hangzott.Nem értette miért is mond ilyet a Dédi hiszen neki vannak keresztszülei,ezért kérlelni kezdte,mondja el mi ez valójàban.
-Tudod téged nem tartottak szenteltviz alà mert apàd nem akarta,akiket pedig keresztszülöknek hívsz a névadó szüleid.
És beszélt Istenről,Jézusról és Szűz Màriàról.Megtanította a legfontosabb imàdságot a Miatyànkat.
Hazafelé sokat gondolkodott ezen és otthon apja elé àllt,hogy megkérdezze miért nincs megkeresztelve sem ő sem a testvérei,meglepő vàlaszt kapott ami teljesen összezavarta gyermeki lelkét.Apja szerint Jézus egy lelenc akit a római katonàk csinàltak Màriànak.
A szíve mélyén tudta,hogy az igazsàg az amit dédanyja mondott és remélte,hogy ő is isten gyermeke.